Túrázunk, motorozunk!

Egy oldal, ami a barátságról és a motorozásról szól!!! Összeköti azokat az embereket, akiket először csak egy életforma, majd később a barátság is összeköt...

Alpesi túra képalbum

A csapat tagjai!

Új csapat tagunk!

Várható időjárás

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

  • szemijoe: Sziasztok!!! Mindenkinek, aki olvas bennünket! Sajnos lassan jön a havas, jeges őszi-téli időszak... (2010.11.08. 14:00) Rövid bejegyzés.
  • Koeman: Remélem hamar eljön a jó idő és akkor mehetünk is :) (2010.05.17. 20:56) Régi barátságot élesztet fel egy közös motoros túra!
  • szemijoe: 1/2010-es túránk idejét annyiban pontosítanám, hogy többen jeleztétek, hogy az óriási tömeg, meg m... (2010.03.22. 18:16) AZ első túra pontosabban.
  • szemijoe: Az első menésünkkel kapcsolatban van egy hiba a tervezett térképen, ugyanis visszafelé nem Szob-ná... (2010.03.14. 09:45) Első túránk 2010-ben!
  • szemijoe: Sziasztok!! A közös emil-váltás alapján a motorkiállításra 2010.március 20-án mennénk, szombaton 1... (2010.03.14. 09:38) Motor kiállítás 2010, Budapest

Régi barátságot élesztet fel egy közös motoros túra!

Koeman 2010.05.12. 20:17

1.  1.kép: Valaki nagyon jó vételt fog csinálni! Később majd egyik botlásának nevezi majd Dani, hogy a gépet eladta!

Mint kiderült ez már a harmadik gép ebben az évben, előtte két Szuzukit is „tesztelt” (SV650, Bandit 1200), mivel újdonsült hobbyja, hogy szinte null kilométeres, azaz kevés megtett kilométerrel rendelkező használt gépeket vesz, kipróbál , majd kisebb nagyobb sikerrel válik meg tőlük, persze legtöbbször úgy hogy az előzőt becserélteti. Motoros tapasztalat szerzésnek nem is utolsó szempont. Egymás motorjainak szemrevételezésével újítottuk meg barátságunkat, frissítettük fel a ”huszon-harminc„ éves emlékeket.  Mindjárt kaptam is az alkalmon és aktívan invitáltam Danit, hogy próbálja a társas motorozás szépségeit is felfedezni, amihez szívesen „áldozom” fel magam. Bár motoros tudásán szabadkozott, mégis 2 hete tettünk egy 100 km-es kis kanyart Dobogókő körül, ahol nyugodt szívvel állapíthattam meg, hogy nem neki, hanem nekem van még mit csiszolnom a kanyartechnikámon.
 

Már ekkor látszott, hogy Danit el lehet csábítani talán máskor is. Így adódott, hogy mivel Anikóm szombaton osztálytalálkozóra volt hivatalos, le kellett mondania szokásos szombati túránkról, átadva helyét nagyobbik fiamnak,  Lackónak – meginvitáltam Danit és persze a többieket egy kis tengerkerülő túrára. Na persze még mielőtt mindenkire a frászt hoztam volna, szokásos „kimegyek a világból”, meg hogy megkerülöm Európát, meg stb,… hogy a Földközire gondoltam, gyorsan elárultam, hogy csak a Balcsi körül kellene tennünk egy kanyart, egy balatonfenyvesi leendő nyaraló feltérképezése apropóján.

Mivel sem Márky, sem Joci nem ért rá, már csak Daniban bíztam, hogy tervezetten Lackóval szerzett motoros élményeinket mással is megoszthassuk!

Péntek este jött a telefon Danitól, hogy a szombati menés: OKK!!

A tervezettől picit megcsúszva 11-kor indultunk. Mi a Bandittal, cordurába bújva, remélve, hogy bírja majd azt az egy-két kis záport,  amit már egész héten ígért az időjós, Dani teljes bőrcuccba, ami szinte kötelező is az olasz véketteshez.

Lendületesen kezdtünk Tát irányába, gyönyörű időnk volt,  gyönyörű úttal, mígnem elhagytuk Szomort és a zsámbéki letérő előtti útszakaszra értünk, mert ott majd le vetett bennünket a paripa, olyan mértékben tették tönkre az utat a munkagépek, na meg a tél.

A Fehérvári letérőig az 1-esen kicsit meghuzattuk a gépet, Lackó fiam folyamatosan aggódott, hogy talán nem is szabályoz le a gép 3.ban meg 4.ben,  de mondhatom nyugodtan, hogy a kisbandita zokon vette mert, megmutatta, hogy már 4 sebességben ismeri a 12.500-at.

Bár hamar elérkezett a letérő, onnét sem mentünk visszafogottan, egész fehérvárig szinte nekünk építették az utat, úgyfeküdtünk rajta, mint akik nem is bánnák, ha nem érnek be a székesfővárosba.

Székesfehérváron tankoltunk, mi a Bandittal Esztergomból próbáltuk az utolsó ledkijelzős-villógós mennyiséget, a 85 km-re elegendő volt, és még 1,5 liter volt  a tankban.  Az első megállónál már láttam Dani arcán a régi diákcsínyes mosolyt, mely szerint ez jó, szuper jó kis menés lesz. Dani motorja a letámasztáskor még rúgott is egyet a sztenderen, mintha meg akarna ugrani, jót vidultunk rajta, hogy az Aprilia nem akart még megállni, és menne már, ugratna már tovább! Erőpróbának még kevés volt a km. úgyhogy nem sokat beszélgettünk, indulás Balatonfenyvesre. A 7-esen még szinte forgalom nélkül haladhattunk el Siófok, Zamárdi és Földvár mellett, de Fonyód és Fenyves sem éledezik még, végig elfogadható forgalomban, ütemesen érkeztünk Fenyvesre, ahol feltérképeztem és dokumentáltam leendő nyaralásunk színhelyét, egyben jeleztem a pontyok felé, hogy kisebbik fiammal Leventével aug 7-től 23-ig szeretnénk velük interjút készíteni, de a balatoni keszegeket is meghívjuk statisztának!

2.kép: Balatonfenyves szabadstrand előtt.

 

A hivatalosan rám rótt feladatot elvégezve indultunk tovább, de nem is mi lennénk, ha visszafelé is azon az úton mentünk volna, amit már lefelé kitapostak a motorok. Visszafelé az ötlet, hogy mutassuk meg Lackónak Tapolca főterét a koi ponytos tóval, nem hangzott rosszul és egyben egy kis harapnivalót is elfogyaszthatnánk, gondolva, hogy a városban jobban adódik napi szinten működő étterem, mint a parton, ahol még csak most hozzák a hűtőket, sütőket a lacikonyhások beizzítani.

Fentiek miatt aztán nem is nagyon aggódtunk amiatt a kis eltévedés miatt, amikor Keszthely irányába a balcsit megint a baloldalunkon pillantottuk meg.  Na mondom itt valami térképbeli emlék-kimaradás van, vagy közben csináltak az út másik oldalára egy kisebb Velencei –tó méretű vizet?? míg ezen meditáltam pillantom meg egyszerre a Balatonberény táblát, no meg azt az 5 éttermet amelyekből a „Paprika” csárdát szúrtuk ki azonnal megfelelő szintű ebéd elfogyasztására. A 3 főnyi személyzet 2-3 másik asztalon kívül  a technikai sportok szerelmeseivel elegyedik szóba és bőszen hallgatják Lackó lexikális információit nem csak a BMW-kről, hanem a terasztól karnyújtásnyira kikötött paripákról is. Van még idő a főszezonig, bár a kaja akkor és most is megállja a helyét, a félbevágott kacsából fatányéron körítve hozzák elém a sültet, hárman háromfélét, de mindhárman megelégedésünkre fogyasztunk, majd a gépek hangját megmutatva búcsúzunk a kissé még unatkozó és a régi „szép” időket emlegető pincérektől.

3.kép:  Remélem az adagokból nem az derül ki, hogy én eszem a legtöbbet, ez csak érzéki csalódás, nem is volt olyan nagy a kacsasült.  (és mit hozzak még gyerekek?? Tást is apu tást is mondta VUK!)

 

4. kép. Most még ráér a személyzet a „vendéget még ki is kísérni”! Ja meg így a hangjuk is jobban hallik!

 

Tapolcára szinte annyi idő alatt értünk, mint amikorra a Paprika-csárdába kihozták volna a kávét, így úgy döntöttünk, hogy azt a vizimalom épületében helyet foglaló étterem kávéteraszán fogyasztjuk el.

5.) kép: Tapolca -  két régi ismerős egy képen!

 

6.) kép: Festői kép - a régi vizimalom.

 

Lackó nem erőltette nagyon a városnézést, mi meg már láttuk párszor, így a kávé után átgondolva most merre, a Veszprém-Zirc útvonalat céloztuk meg.

Veszprémig csodálatos volt az út, forgalom szinte nulla, még a nap is előbújt néha, de látszott már, hogy a Bakonyban valaki besötétíteni készül. Veszprém és Zirc között a Cseszneki vár látványa ugyan még felvidított bennünket, de az azt követő kb. 10 perces zápor sem vette el a kedvünket ahhoz képest, hogy kb.  100 km keresztüli esőre készültünk. Csapadékból egyébként ennyi elég is volt, hazáig már egy csepp sem esett annak ellenére, hogy nagyobb létráról akár az eső lábát is elértük volna.

Réde és Tata között ugyan csak kisebb falukon és településeken mentünk át, az út minősége is kívánni valót hagy maga után, de látványos, ragadozó madarak otthonául szolgáló mezőföldek között sprinteltünk kanyartól kanyarig. Egy sólyomféle minden megerőltetés nélkül vitorlázott vagy 70-nel mellettünk, néha oldalra fordítva fejét, hogy világít-e a tompítottunk.

Dani is igen elemében volt, a vé2 csak úgy duruzsolt, alig várta, hogy kicsit lemaradhasson, hogy aztán egylevegővel  fenékbe billentse a Banditot. Nem hiába a japán precizitás találkozása az olaszos temperamentummal valóban érzékelhető volt, minden gázadásnál, kigyorsításnál. Dani még szinte panaszkodott is, hogy 6-ból sűrűn vissza kell váltania, mert 100 körül szólt a kis dígó, hogy elég oda az 5 is bőven. No azért a műszerfalba vagy 3 x írta át a fullspeedet!

Tatán már meg kellett állnunk, na nem csak a tankolás miatt, hanem amiatt a 150 km. miatt is amit egy szuszra nyomtunk le, ismét felfedezhettük nem létezőnek hitt izmaink elsatnyulását.

Mivel már este 7 óra volt, minden családtagot megnyugtattunk, hogy nincs semmi gond, csak közel 500 km-esre nyúlik mai „leruccanásunk”!

A táti úton ismét meghúzattuk a gépeket, de már csak levezetés címén, nehogy legközelebb elfelejtse ezt a szakaszt. A Kossuth Lajos utcán búcsúztunk, nem bőbeszédűen, az élmények még had érjenek, majd a legközelebbinél kibeszéljük mi volt korábban. Mi Lackóval még meglátogattunk anyát, Anikót a „Mediterránban”, hogy megmutassuk egyben és gond nélkül hazaértünk! 

Ui.:

Az utunk térképen:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Esztergom - Tát - Bajna - Zsámbék - Bicske - Csákvár - Székesfehérvár - Balatonfenyves - Balatonberény - Tapolca - Kapolcs - Veszprém - Zirc - Réde - Kömlőd - Tata - Dunaalmás - Esztergom

Az út során 475 km-t tettünk meg és most először átlépve az 5 literes határt, 5.3-at fogyasztott a Bandit, na persze nem is 90-es tempóval.  Bízom benne, hogy nem csak Dani gondolja úgy, hogy valóban ad egy pluszt a közös motoros élmény, hanem kis csapatunk tagjai és a minket olvasók is!  Ha gondoljátok írjatok hozzá, keressetek bennünket, de mi is szívesen csatlakozunk másokhoz!

Motoros túránk során szinte üres utakon, kilómétereken keresztül forgalom nélkül haladhattunk, a motorjaink kiváló műszaki állapotban voltak, mindannyian megfelelő szintű védőruházatot viseltünk, semmilyen kivédhetetlen, problémás, vagy elitélendő forgalmi helyzetbe nem kerültünk, az esős vizes úton az útnak és látási viszonyoknak megfelelően csökkentettük sebességünket!

A továbbiakban is szem előtt tartjuk ezeket a szempontokat! Minden közlekedőnek balesetmentes utat kívánunk! Családja mindenkit hazavár!!

üdv:Szemi

 

 

 

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://turazunk.blog.hu/api/trackback/id/tr201998204

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Koeman 2010.05.12. 20:45:50

Hello!

Biztosan nagyon jó kis túra volt!
Mindenképpen elmegyek veletek legközelebb, ha nem kell éppen melóznom!

Dani!
Király a motorod!

Üdv: Joci

razr 2010.05.17. 12:32:04

Helló motorosok!Őszintén örülök ,hogy elfogadtam Szemi meghívását. A precíz szervezés,valamint a higgadt kiszámítható felvezetés miatt,/Szemi érdeme/,1 igazi élménymotorozás volt!És a túra tényleg nagyon jól sikerült!Remélem még sok ilyen élményben lesz részem a csapattal...
/köszönöm a pozitív értékelést a "gépmadár"nevében is/
üdv.Dániel

Koeman 2010.05.17. 20:56:33

Remélem hamar eljön a jó idő és akkor mehetünk is :)
süti beállítások módosítása